Rakovszky Sámuel

Névadónk, Rakovszky Sámuel 1802. január 13-án született Gáván Egyidős volt Kossuthtal, a hagyomány szerint Kossuth Lajos meg is látogatta őt itt. Édesapja, Rakovszky József, édesanyja Bakó Borbála. Apai ágon nagyanyjaként tisztelhette Bessenyei György nővérét. Elemi iskoláit Gáván végezte, majd a Debrecenben folytatja tanulmányait, a debreceni nagybácsi, Rakovszky Dániel főbíró pártfogó felügyelete alatt folytatja tanulmányait. Majd a nemesi ifjak hagyományos életpályái közül a katonait választotta. Beállt a herceg Reuss nevét viselő magyar huszárezredbe, később egysége a Schlik nevét viseli. 1831-ben előléptették alhadnaggyá, majd főhadnaggyá. Kitűnő lovas hírében állott, kedvenc foglalatossága a lovak idomítása, betanítása volt. Egyik alkalommal gyakorlatozás közben leesett a lováról, mellkasát összezúzta. Ekkor nyugdíjazzák és visszavonul Gávára, 1842-ben. 

Itt éri az 1848-as forradalom híre. A megye hívó szavára 1848. májusában a megyei toborzó iroda főnökei között találjuk. A saját járásában, a Dadaiban toborzott Bujtól Zalkodig. Majd a nemzetőrség szervezése, július 22-től egy önkéntesekből álló zászlóalj felállítása jelentett komoly gondot, de sikerült. 1848.szeptember 10-én már Kálló főterén az 1200 főből álló zászlóalj teszi le az esküt, Patay István vezetésével, itt századosi rangban találjuk Rakovszkyt. Az esküt a Dégenfeld Imréné által adományozott zászló felszentelésénél mondták el. A zászlóra kötött selyemszalagon a következő áll: „Szabolcs a hazáért! Győzni vagy halni!” 1848.szept. Első győzelmük a Dunántúlra betört horvátok bekerítésében, foglyok ejtésében értek el. Október 27-től Nedelicen teljesítettek szolgálatot, ahol a nemzetőri zászlóalj felvette a 48.számot, illetve a szabolcsi jelzőt és átminősítették honvédzászlóaljjá. 1849. februárjában Cibakházára vonul a zászlóalj, és hősiesen védik az átkelőhelyet. E tettükért kitüntetnek tiszteket, köztük Rakovszkyt is és február 8-án zászlóaljparancsnokká nevezik ki.

A következő hőstettük 1849. április 6. Isaszeg, majd Buda bevételénél volt. Aztán Zsigárd, Pered , Királyrév, Komárom. Július 2-ám a komáromi monostor sáncainál újra kitüntették magukat, Rakovszkyt alezredessé nevezik ki.

Újabb előléptetés egy hónappal később, már ezredes. A világosi fegyverletétel után a zászlóalj és Rakovszky Komárom várában tartózkodik. A vár átadása után menlevelet kapnak, Rakovszky nem felejti az esküt és titokban társaival leveszi a zászlórúdról a zászlóalj zászlaját és derekára csavarva csempészi ki azt. Hazatérnek és szeretnék visszajuttatni a zászlóanyának, mivel állandóan figyelik a nyíraktai Dégenfeld kastélyt ezért csak Krasznay Péter főhadnagy viszi el a zászlót. Mivel Rakovszky fegyvert fogott az osztrák hadsereg ellen, amelyből nyugdíjba ment, ezért nyugdíját megvonják és csak 1867 után kapja vissza. Szegényes körülmények között él, a Tisza szabályozásánál vállal munkát, így biztosítja megélhetését. 1852-ben házasságot köt Batta Johannával, e házasságból nem született gyermek. Az 1868-ban megalakult Szabolcsi Honvédegylet elnöke lesz, de egészségügyi állapota megromlása miatt 1 év múlva megválik a tisztségtől. Nem sokkal ezután 1871. november 11-én hal meg.

Gáva temetőjébe helyezik örök nyugalomba. Sírja sokáig jeltelenül állt, majd 22 év után közadakozásból síremléket állítanak a hős ezredesnek. A síremléket Somogyi Sándor szobrászművész állította fel. A szoboravatáson egykori társai, a megye vezetői vettek részt 1903. november 11-én. E napra kihozták a 48. számú Szabolcsi zászlóalj zászlaját is. Avatóbeszédet a szintén 48-as honvéd, a község református lelkésze, Baráth Imre mondta el.

1989-ben az új iskola épületének átadása után az iskola elé került az obeliszk 1990. szeptember elején. A tervek szerint az eredetit szerették volna felújítva ide elhelyezni, de az idők során igen megrongálódott az emlék ezért Horváth Tibor restaurátor; szobrászművész egy új elkészítését javasolta. Ma is ez áll az épület előtt, és emlékezteti diákjait a 48-as hős dicső tettére a komáromi várban.

Az emlékmű leírása: Bástyaformájú oszlopnak támaszkodva egy 48-as honvéd áll, a zászló szerepeltetése, akárcsak a bástya, mely Komárom várát jelképezi nemcsak szimbólum. Rakovszky Sámuel élete egybe nőtt vele. A leleplezésre ünnepélyes keretek között került sor. A falu idős református lelkipásztora, Farkas Imre és a tanácselnök, Karakó László mondott ünnepi beszédet. Hegedűs D. Géza Vörösmarty Mihály: Hymnus című versét szavalta el, az iskola tanulói 48-as dalokat énekeltek.

Kenderné Türk Ágnes

„Szabolcs a hazáért! Győzni vagy halni!”